Az egri minaret az Oszmán Birodalom legészakibb európai emléke. Magyarország három ép minaretje közül a legmagasabb és a legjobb állapotú. A Kethüda minárét az egykori Oszmán Birodalom legészakibb minaretjeként, valamikor 1596 (Eger elfoglalása) és 1664 (első ismert említése) között építették gondosan faragott homokkő kváderekből az eredetileg a keleti oldalán álló, vörös homokkőből épült, díszes dzsámihoz. A 91 éves török uralom alatt összesen tíz minaretet emeltek a városban, de közülük csak ez az egy maradt meg. 1687-ben, a város visszafoglalása után a magyarok első lelkesedésükben ezt is le akarták dönteni, ezért 400 ökörrel meghúzták a tornyot. Az épület azonban elég stabilnak bizonyult, úgyhogy inkább egy, az el nem távolított félholdból kinövő keresztet raktak a tetejére.
A Sáfrány utca összefüggő barlangházai hűen őrzik Egerszalók és a környék helytörténet építészeti emlékeit, a paraszti kultúra letűnt hagyományait, ránk maradt tárgyi darabkáit. A Tarna völgyétől Miskolcig terjedő Bükkalja vidékének felső rétegét képező vulkáni tufakő könnyen vágható, jól faragható, természetes állapotában jó vízzáró és hőszigetelő, kiválóan alkalmas lakhatásra. A Bükkalján ma 18 barlanglakásos település ismert. Egerszalókon a 19. sz. közepén 33 barlanglakás volt, némelyiket még a 60-as években is lakták, vannak amiket ma is használnak pl. nyári konyhának.
Egerszalók a XVIII. századtól kezdve a gyógyulás helye, a zarándoklatokat egy vak kislány csodás meggyógyulásának a híre indította el. A faluban már a középkorban is volt templom, a ma is látható barokk templom Giovanni Battista Carlone olasz származású mester tervei szerint épült 1738-ban.